A kristályok, más néven ásványok a természet alkotásai, amelyek szervetlen vegyületekből jöttek létre, és állandó kémiai összetétellel, valamint meghatározott belső szerkezettel (atomok rendszere) rendelkeznek. Gyakran évmilliók alatt alakulnak ki. Az ásványok halmazát kőzetnek nevezzük.
A drágakő
Olyan ásványok, szerves vagy szervetlen anyagok, amelyek szépségük, ritkaságuk és ellenálló képességük miatt ékszerkészítésre alkalmasak. A több mint 3000 ásványból csak mintegy 50-et használnak drágakőként. Egyébként a pontos számuk a divatnak megfelelően változik.
A szerves anyagból készült drágakövek között megemlíthetjük a borostyánt, amely egy őskori tűlevelű fa gyantája, és gyakran tartalmaz rovarokat, mohát, fenyőtűket stb. Puha üledékből vagy tengerből gyűjtik. A szerves drágakövek közé sorolható a gyöngy is. A tengeri vagy édesvízi kagylóba került idegen anyag készteti a kagylót gyöngyképzésre. A korall a korallállatok vázmaradványa. Kevésbé ismert, napjainkban ritkábban használt szerves drágakő a fekete színű gagát, amely évmilliókkal ezelőtt élt fák fosszilis maradványa. A viktoriánus időkben gyászékszerekhez használták.
A szintetikus köveket laboratóriumi úton állítják elő a drágakövek helyettesítésére. Ezek fizikai és kémiai tulajdonságaikat tekintve megegyeznek a természetben képződött kövekkel. Gyakorlott szemmel akár egy lupé segítéségével is megállapítható egy kőről, hogy szintetikus e (pl. a zárványokról, a hajlott növekedési sávokról), ám a szintetizálási eljárások fejlődésével komoly műszeres vizsgálatok is szükségessé válhatnak. A legelső szintetikus köveket az 1800-as éve vége felé állították elő a rubin helyettesítésére. Ezt követte a zafír, a spinell majd a smaragd szintetizálása. A végcél természetesen a gyémánt laboratóriumi körülmények között való előállítása, amely mára már megvalósíthatóvá vált.
Meg kell említeni az un. rekonstruált köveket, amelyeket a természetes anyagok porrá zúzásával, főként műgyanta hozzáadásával sajtolnak. Ilyen kövek gyakran előfordulnak a türkiz és a korall esetében.
Sokszor találkozhatunk műtermékekkel, utánzatokkal, amelyeknek nincs természetes megfelelőjük. Műtermékről elsősorban a gyémánt helyettesítésekor beszélhetünk, amelynek legelterjedtebb formája a cirkónia.
A drágakövek helyettesítésére már századokkal ezelőtt is az üvegutánzatokat használták. Napjainkban egyre népszerűbb pl. a goldfluss. Előállítása során a vörösesbarna vagy sötétkék üvegbe rézport szórnak. A holdkövet is nagy előszeretettel utánozzák közönséges üveggel. Látványos darab, sejtelmes sárgás fényben játszik.