A kristálygyógyászat története – a kezdetek

A történet az ősidőkre nyúlik vissza. Spirituális források a gyógyító kövek széles körben történő alkalmazását Atlantishoz kötik, amely Platon szerint kb. ie. 9500-ban egy szökőárban pusztult el.

A fennmaradt írások szerint Indiában, Babilonban, Mezopotámiában, Egyiptomban, valamint az ókori görög és római birodalomban is gyógyítottak kristályokkal.

A kristálygyógyászat története - Egyiptom
A kristálygyógyászat története – Egyiptom

Az egyiptomiak lapis lauzurit, türkizt, karneolt, smaragdot és „tiszta kvarcot” használtak ékszereikben és amulettjeikben. A köveket elsősorban a védelmükre és egészségük megőrzésére viselték. Sőt, úgy hitték, hogy a halott mellé rakott jade energiája elkíséri a lelket a túlvilágon. Az ókori görögök is nagy jelentőséget tulajdonítottak a kristályoknak, amelyek elnevezése nagyrészt tőlük származik. Ilyen a kristály szó maga is, amely görögül jeget jelent. A „tiszta kvarc” megjelölés is arra utal, hogy hitük szerint a kő a vízből származik, csak annyira megfagyott, hogy szilárd maradt. Az ametiszt szó jelentése görögül „józan”. A követ a lerészegedés és a másnaposság ellen alkalmazták amulettként. A hematit elnevezés a vérből származik, mivel a kő vörös karcot hagy maga után. Minthogy a hematit vasérc, a görögök Ares-szal, a háború istenével kapcsolták össze. A görög harcosok, mielőtt csatába mentek, bedörzsölték testüket hematittal, hogy az megvédje őket a sérülésektől.

Írásos beszámolók szólnak a kínai orvoslásban 5000 évvel ezelőtt használt gyógykövekről, és számos kínai császárt jade-ból készült vértezetben temettek el kb. 1000 évvel ezelőtt. Abban az időben az ősi Mexikóban is nagy népszerűségnek örvendett a jade. A régészek számos sírban találtak jademaszkot. Kínában és Dél-Amerikában, a világ e két távol eső pontján egyaránt vesegyógyítónak tekintették a jadet.

A gyógyító kövek újrafelfedezése

A kristálygyógyászat története Hildegard_von_Bingen
Fotó: https://hu.wikipedia.org

A kristálygyógyászat története a XII. században folytatódik. Az ókori hagyományokat Hildegard von Bingen, a német földön élt apátnő élesztette fel. Physica c. művében ír az általa alkalmazott kristálygyógyászati módszerekről, amelyeket ötvözött a gyógynövények használatával. Könyvei nagy része eltűnt a kolostori könyvtárak mélyén, és az antik világ tudása csak a Reneszánsz idején merült fel ismét. Már akkor kezdték kutatni, hogy a kristályok miként hatnak, de ez a gyógyászat elfogadottságát nemigen befolyásolta. A XVII. század végén a Felvilágosodás korában megkérdőjelezték a kövek gyógyító erejét, mivel működésükre nem tudtak tudományos magyarázatot adni. A XIX. század elején több kísérletet is végeztek a kövek hatásának bizonyítására, ám a fizikusok és a kémikusok mind a mai napig nem találtak hiteles bizonyítékot arra, hogy a kövek energiát bocsátanak ki, hatnak a testre és az érzésekre egyaránt.

 

 

 

A kristálygyógyászat napjainkban

Minden kétkedés ellenére a 80-as évek New Age mozgalma ismét ráirányította a figyelmet a gyógyítás e módjára, és ma már egyre többen érdeklődnek a téma iránt. A kristálygyógyászat története évezredekkel ezelőtt kezdődött, de sajnos az ősi szövegekből csak néhány maradt fenn a modern kor számára, A – főként tapasztalati úton megszerzett – tudást elsősorban Judy Hall, Katarina Rafaell, valamint Melody és Michael Gienger munkássága révén ismerhetjük meg. A gyógyító kövek hatásáról itt olvashat.

Azt javaslom, hogy mindenki maga tapasztalja meg a kristályok hatását. Ennél hitelesebb bizonyíték nem szükséges.