A kristályok csodát rejtenek magukban. Amikor lupéval vagy mikroszkóppal a belsejükbe nézünk, egy ismeretlen világ tárul elénk, amelynek meghatározó szereplői a zárványok, a repedések, és a kristálynövekedés során keletkezett növekedési sávok. Ezek segítenek megkülönböztetni a szintetikus köveket a valóditól, és általuk a szakember azt is meg tudja állapítani, hogy milyen hatásnak (hő-, radioaktív sugárzás, festés stb.) tették ki az adott követ.
Egy kedves tanárom az ELTE-n a zárvány nélküli kőre mindig azt mondta: “Túl szép, hogy igaz legyen”. Tehát nem kell megijedni a zárványoktól, hiszen azok beszédes bizonyítékai a kő eredetiségének, mint ahogy azt is mutatják, ha egy szép színes kő pl. üveg (gázbuborékok vannak benne és nem folyadékkal+gázzal vagy kristállyal teli üregek).
A fotón egy hegyikristály látható, benne egy jól körülhatárolható zárvánnyal.