A kristálygyógyászat története – a kezdetek
A történet az ősidőkre nyúlik vissza. Spirituális források a gyógyító kövek széles körben történő alkalmazását Atlantishoz kötik, amely Platon szerint kb. ie. 9500-ban egy szökőárban pusztult el.
A fennmaradt írások szerint Indiában, Babilonban, Mezopotámiában, Egyiptomban, valamint az ókori görög és római birodalomban is gyógyítottak kristályokkal.
Az egyiptomiak lapis lauzurit, türkizt, karneolt, smaragdot és „tiszta kvarcot” használtak ékszereikben és amulettjeikben. A köveket elsősorban a védelmükre és egészségük megőrzésére viselték. Sőt, úgy hitték, hogy a halott mellé rakott jade energiája elkíséri a lelket a túlvilágon. Az ókori görögök is nagy jelentőséget tulajdonítottak a kristályoknak, amelyek elnevezése nagyrészt tőlük származik. Ilyen a kristály szó maga is, amely görögül jeget jelent. A „tiszta kvarc” megjelölés is arra utal, hogy hitük szerint a kő a vízből származik, csak annyira megfagyott, hogy szilárd maradt. Az ametiszt szó jelentése görögül „józan”. A követ a lerészegedés és a másnaposság ellen alkalmazták amulettként. A hematit elnevezés a vérből származik, mivel a kő vörös karcot hagy maga után. Minthogy a hematit vasérc, a görögök Ares-szal, a háború istenével kapcsolták össze. A görög harcosok, mielőtt csatába mentek, bedörzsölték testüket hematittal, hogy az megvédje őket a sérülésektől.
Írásos beszámolók szólnak a kínai orvoslásban 5000 évvel ezelőtt használt gyógykövekről, és számos kínai császárt jade-ból készült vértezetben temettek el kb. 1000 évvel ezelőtt. Abban az időben az ősi Mexikóban is nagy népszerűségnek örvendett a jade. A régészek számos sírban találtak jademaszkot. Kínában és Dél-Amerikában, a világ e két távol eső pontján egyaránt vesegyógyítónak tekintették a jadet.
A gyógyító kövek újrafelfedezése
A kristálygyógyászat története a XII. században folytatódik. Az ókori hagyományokat Hildegard von Bingen, a német földön élt apátnő élesztette fel. Physica c. művében ír az általa alkalmazott kristálygyógyászati módszerekről, amelyeket ötvözött a gyógynövények használatával. Könyvei nagy része eltűnt a kolostori könyvtárak mélyén, és az antik világ tudása csak a Reneszánsz idején merült fel ismét. Már akkor kezdték kutatni, hogy a kristályok miként hatnak, de ez a gyógyászat elfogadottságát nemigen befolyásolta. A XVII. század végén a Felvilágosodás korában megkérdőjelezték a kövek gyógyító erejét, mivel működésükre nem tudtak tudományos magyarázatot adni. A XIX. század elején több kísérletet is végeztek a kövek hatásának bizonyítására, ám a fizikusok és a kémikusok mind a mai napig nem találtak hiteles bizonyítékot arra, hogy a kövek energiát bocsátanak ki, hatnak a testre és az érzésekre egyaránt.
A kristálygyógyászat napjainkban
Minden kétkedés ellenére a 80-as évek New Age mozgalma ismét ráirányította a figyelmet a gyógyítás e módjára, és ma már egyre többen érdeklődnek a téma iránt. A kristálygyógyászat története évezredekkel ezelőtt kezdődött, de sajnos az ősi szövegekből csak néhány maradt fenn a modern kor számára, A – főként tapasztalati úton megszerzett – tudást elsősorban Judy Hall, Katarina Rafaell, valamint Melody és Michael Gienger munkássága révén ismerhetjük meg.
Azt javaslom, hogy mindenki maga tapasztalja meg a kristályok hatását. Ennél hitelesebb bizonyíték talán nem szükséges.
További érdekes cikkek:
A gyógyító kövek vélt vagy valós hatásáról itt olvashat >> 30 kristályról tudhatja meg, hogy a kristálygyógyászok milyen testi, szellemi vagy lelki problémára ajánlják.
Ha kíváncsi a kristálygyógyászat alapjára, akkor kattintson ide >> Megtudhatja, hogy az ásványok hogyan lehetnek képesek hatni az emberi szervezetre.